Az ausztráliai Sydney parkjaiban, ahol őshonos vadpapagáj-állományok élnek, az emberek rendszeresen hallják a "Hello, drágám" vagy a "Mi van?" beszólásokat a környező fák tetejéről. Alexander von Humboldt természettudós, a terület korai, német származású felfedezője arról írt, hogy a 18. század vége felé egyik utazása során egy olyan papagájjal találkozott Dél-Amerikában, amely az Atures indián törzs kihalt nyelvének utolsó élő adattára volt. Ezeknek a madaraknak a beszédutánzó képességét tehát már eleink is felfedezték.

Amikor a Sydney-ben található parkban volt szerencsém járni, magam is meglepődtem, mennyi mindent eltanulnak a helyi kakaduk a parkba járó emberektől: "Hé, édesem." "Hohó! Gyerünk ember!" "Tök mindegy!" - folyamatosan ezt lehetett hallani a fákról. A parkban töltött idő alatt azt is kipróbáltam, hogy mennyire kezesek ezek a papagájfélék, elsősorban kakaduk. Egy kis élelemmel könnyen a kezemre tudtam csalogatni a bátrabb példányokat, persze ehhez kellett a papagájos gyakorlatom is, hogy én se féljek tőlük. Hatalmas élmény volt.

Egy fiatal példánnyal egész komoly barátságot kötöttem, ebben a korban még kevés a negatív élményük, kísérletezőbbek, bátrabbak. A találkozás pillanatától fogva egy kis etetés után a kezemről a vállamra ült és egész a park kijáratáig ott is maradt és beszélgetett is velem, aztán a kijáratnál visszaszállt a fákra és elbúcsúztunk egymástól. Remélem, egy nap még visszatérhetek ide.