A pandémia előtt volt szerencsém kijutni a papagájshow-ra Londonba. Egy ideig hezitáltam a költségek miatt, hiszen az út, a belépő és a szállás nem olcsó mulatság így együtt, de végül belevágtam és jól is döntöttem, hiszen ki tudja, a járvány miatt mikor lesz legközelebb ilyen lehetőség. Az eseményen olyan szakértők is bemutatkoztak, mint Steve Martin a Natural Encounters-től, Ken Ramirez elismert tréner és a Conservation Dogs csapata, tehát a műsor azért nem csak papagájosoknak szólt.

A legjobban azt élveztem a bemutatóban, az az általános kihívás, hogy mindent olyan színvonalúvá kell összeállítani, hogy az összes néző elégedett legyen. Ez garancia a sokszínűségre. Eltekintve attól, hogy a tervezettnél jóval kevesebb saját madárral és egy egyszerű családi autóval kellett megjelennem a kisteherautónk helyett, nem is lehettem volna büszkébb a madaraimra, amelyek annyira profik voltak a mi bemutatónk során.

A nemzetközi állatkiképzési konferencia célja, hogy bemutassa az állatkiképzés különböző csoportjait, így szó szerint ott volt a pillangóktól és halaktól kezdve a rendőrkutyákon át a delfinekig minden és mindenki, emellett rengeteg témában tartottak előadásokat. A patagóniai konurok segítettek nekem bemutatni néhány elmélet gyakorlati kivetülését a szabadon repülő madarakról, és a bemutatóban egy északi földi szarvaskeselyű is szerepelt.

Laci, a férjem már számos más kiállításon is bemutatót tartott, többek között a Think Parrots és a The Pet Show kiállításokon. Az a koncepció, hogy az éhezés, pontosabban az éhség miatti várakozás megakadályozza a a madarakat az elrepülésében, ez a legtöbb ember elsődleges hite. Az én módszereim inkább a bizalomra és a kapcsolatépítésre összpontosítanak és ezt sikerült is egy nagy és érdeklődő közönségnek átadnom a bemutatón.